Faültetés

A szabadföldben nevelt fák ültetésének megfelelő időszaka a vegetációs nyugalom ideje.
Lombhullató fák esetében ez attól kezdődik, hogy a fák lehullatták lombjukat és beértek, és addig tart, amíg tavasszal újra megindul a nedvkeringés. Nyugat-Európában a földlabdás fákat általában november közepétől április végéig lehet ültetni, ez azonban nagymértékben függ az éghajlati viszonyoktól és a fafajtól. Az őszi és tavaszi hőmérséklet fontos szerepet játszik, emellett nem minden fa hullatja le ugyanakkor a lombját. Ugyanez vonatkozik tavasszal a lombfakadás időpontjára is. Az örökzöld lombos fák és a tűlevelűek ültetési időszaka általában valamivel hosszabb, mint a lombhullató fáké. A konténerben nevelt fák egész évben ültethetők. Ezek általában kisebb méretű fák.

Mikor ültessünk fákat?

A faültetés ideális időszaka az ősz. A fa új helyén történő megeredését az határozza meg, hogy milyen mértékben fejleszt új hajszálgyökereket. Ez több tényezőtől, például a talaj nedvességtartalmától és hőmérsékletétől függ. Ősszel ezek a körülmények általában kedvezőek. A talaj hőmérséklete ekkor még elég magas ahhoz, hogy a fák az átültetés után, a tél beállta előtt új hajszálgyökereket fejlesszenek. A hajszálgyökerek számának növekedésével a következő tavasszal könnyebbé válik a vízfelvétel. A fákat kevésbé viseli meg az átültetési stressz, és gyorsabban újra növekedésnek indulnak. A legideálisabb tehát ősszel ültetni a fákat, ez azonban a gyakorlatban nem mindig kivitelezhető.

Faültetés: teljes útmutató lépésről lépésre

Ez az útmutató bemutatja, hogyan ültethet hatékonyan és eredményesen fákat. Az ültetőgödör elkészítésétől az ültetés utáni metszésig minden olyan tudnivalót ismertetünk, amely ahhoz szükséges, hogy az újonnan ültetett fák egészségesen megeredjenek, és a jövőben erőteljesen növekedhessenek. Ez az útmutató a sikeres faültetéshez szükséges információkat tartalmazza.

1. Faültetés: az ültetőgödör elkészítése

Készítsen tágas ültetőgödröt, amelynek átmérője a földlabda átmérőjének 1,5-2-szerese. Például: ha a fa földlabdájának átmérője 60 cm, az ültetőgödör átmérője legalább 90cm, de lehetőleg 120cm legyen. Az ültetőgödör valamivel sekélyebb legyen a földlabda magasságánál. Az oxigéncsere miatt a fát semmiképpen sem szabad mélyebbre ültetni annál, mint ahogyan a faiskolában állt! Nagy fák esetében számolni kell azzal, hogy a fa a földlabda súlya miatt utólag megsüllyedhet. A földlabda összenyomhatja az alatta lévő talajt, különösen akkor, ha az még nem ülepedett meg megfelelően, például új építési projekteknél (1. ábra). Az ültetőgödör alját egy ásónyom mélységig alaposan lazítsa fel, és szükség esetén a gödör falait is lazítsa meg. Az agyagos vagy vályogos talajból álló falak ásás közben elkenődhetnek és tömörödhetnek, különösen nedves állapotban. Ha ásóval fellazítja őket, a gyökerek könnyebben tovább tudnak növekedni. Az esetlegesen hozzáadott új földet keverje össze a meglévő talajjal. Előfordul, hogy az ültetőgödröt kerti földdel töltik fel. Ezt már a gödör alján keverje össze a meglévő talajjal, hogy a gyökerek könnyebben továbbnőhessenek az ültetőgödörből.

2. Faültetés: a fák rögzítése

Az újonnan ültetett fát rögzíteni kell, hogy a szél ne dönthesse meg. A leggyakrabban alkalmazott módszer a két vagy három karóval végzett felszín feletti rögzítés. Kisebb, legfeljebb 25-30cm törzskörméretű fákhoz két karó elegendő. A 25-30cm törzskörmérettől kezdődő nagyobb fákat lehetőleg három karóval ültesse. A karók hosszát és vastagságát a fa méretéhez igazítsa. A min. 200 cm ágmentes törzsmagasságú magas törzsű fákhoz 250 cm hosszú karókat használjon. Ebből 100 cm kerüljön a talajba, 150 cm pedig maradjon a talaj felett. Rövidebb törzs esetén válasszon rövidebb karót.

Közvetlenül a földlabda mellett talajfúróval fúrjon 2 vagy 3 lyukat a talajba, egymással szemben vagy háromszög alakban, majd a karókat stabilan verje a földbe. A karók legalább fele kerüljön a talajba. Ha 2 karót használ, vegye figyelembe az uralkodó szélirányt. Hollandiában ez a délnyugati szél. Ebben az esetben a karókat délkeleti és északnyugati irányban helyezze el. Töltse fel földdel az ültetőgödröt. A talajélet szerves talajjavító vagy jól érett komposzt talajba keverésével serkenthető. Feltöltés közben alaposan tömörítse a talajt az ültetőgödörben. A stabil szerkezet érdekében a három karó tetejét lécekkel kösse össze.

Két karó használata esetén erre nincs szükség. Mindegyik karótól vezessen egy-egy fakötöző szalagot a törzs köré, és szögelje a karóhoz. A fakötöző szalagok ne legyenek lazák, de ne is feszüljenek. Körülbelül 3 év elteltével a karók elhasználódnak, és a talaj feletti részük eltávolítható. A fa addigra kellően rögzül ahhoz, hogy támaszték nélkül növekedjen tovább.

3. Faültetés: öntözőperem kialakítása

Az új fákat legalább az első két évben kiegészítő öntözésben kell részesíteni. A vízmennyiség az időjárástól és a fafajtól függ. Földből vagy műanyagból kialakított öntözőperemmel gondoskodjon arról, hogy a víz megfelelően beszivárogjon a földlabdába. Az öntözőperem átmérője egyezzen meg a földlabda átmérőjével, hogy a víz valóban a földlabdába jusson (5. ábra). Száraz időben hetente 1 x ellenőrizze a talaj nedvességét a földlabda mellett, és szükség szerint öntözzön. Ha öntözésre van szükség, egyszerre nagyobb vízadagot juttasson ki, ne pedig mindennap keveset. A talajnedvesség például talajmintavevővel vagy a talajba szúrt ásóval ellenőrizhető. A földlabdákat a teljes vegetációs időszakban tartsa nedvesen, de ne legyenek átázva! A fák a túl sok víztől is elpusztulhatnak, mert ilyenkor túl kevés oxigén marad a talajban, és a gyökerek rothadásnak indulnak. Az öntözőperemen kívül más módszerek is alkalmazhatók a fák öntözésére.

Töltse le ültetési útmutatónkat PDF-formátumban

Metszés ültetés után

Az egészséges fáknál természetes egyensúly áll fenn a korona és a gyökérzet között. Ez az egyensúly a fa kitermelésekor felborul, mivel a kitermelés során minden fa elkerülhetetlenül elveszíti gyökérzetének egy részét. Emiatt a gyökerek kevesebb vizet tudnak szállítani a koronába, ami stresszt okoz. A fa erre kevesebb és kisebb levél képzésével reagál, így csökkenti lombfelületét. Ha a vízhiány túlságosan nagy, a fa a korona egyes ágait is elhalaszthatja, ami a habitus károsodásának kockázatával jár. Ezért az első két évben elengedhetetlen az öntözés, de önmagában gyakran nem elegendő. Hosszan tartó meleg időszakokban vagy rendkívül magas hőmérséklet esetén a levelek akkor is kiszáradhatnak, ha a földlabda nedves. Ilyenkor a gyökérzet kapacitása egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy a szükséges vízmennyiséget a koronába juttassa. Ebben az esetben a több víz kijuttatása nem megoldás, és csak kedvezőtlen következményekkel, például oxigénhiánnyal és gyökérrothadással jár. Az egyetlen megoldás a vízigény csökkentése és a fa megmetszése. Ezt lehetőleg már közvetlenül az ültetéskor végezze el, hogy a fák ne szenvedjenek súlyosan a szélsőséges időszakokban. Emiatt az első két évben a koronák valamivel kisebb térfogatúak lesznek, a fákat azonban kevésbé viseli meg a stressz, gyorsabban megerednek, majd jobban fejlődnek.

A metszést az egy- vagy kétéves részeken kell elvégezni. A korona vastag ágait meg kell tartani. Ezek tartalmazzák azokat a tartalék tápanyagokat, amelyekre a fának az új gyökerek fejlesztéséhez szüksége van. Nem szükséges minden egy- és kétéves részt kimetszeni a fából. A sűrű koronájú fák erőteljesebb metszést igényelnek, míg a kevés ággal rendelkező fákat, például az Ailanthus fákat csak minimálisan kell metszeni. A fa habitusának megőrzése érdekében célszerű megtartani a csúcsrügyeket, és csak az oldalhajtásokat eltávolítani.

Itt olvashatja a Cees van Casterennel készült interjút az ültetés utáni metszésről.

A törzs védelme a napégéstől

Sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő túlmelegedés okozta repedések a törzsön. A törzsben szállított víz normál esetben megvédi a kéreg sejtjeit a túlmelegedéstől, az ültetés után azonban kevesebb víz jut a koronába, ezért ez a hűtőrendszer nem működik megfelelően. Emiatt fennáll a törzs napégésének veszélye. A legnagyobb károkat a lenyugvó nap okozza, mert sugarai merőlegesen érik a törzset, és a hő olyan magas hőmérsékletre hevítheti a sejteket, hogy azok elpusztulnak. Ezért a napégés általában a fa nyugati oldalán látható.
Különösen a sima, vékony kérgű fák érzékenyek, ezért ezeket védeni kell. A törzs kókusz- vagy nádszövettel történő körbetekerése megfelelő védelmet nyújt. A durva kérgű és már alulról elágazó fák kevésbé érzékenyek, ezért általában nincs szükségük védelemre.

Figyelem: korábban gyakran jutazsákvászonnal tekerték körbe a törzset, a gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ennek kedvezőtlen következményei lehetnek. Mivel a juta szorosan körülveszi a törzset, alatta bepállhat a kéreg. A hőmérséklet ekkor jelentősen megemelkedhet, ami kedvezőtlenül hat a kéregre és a fa többi részére